A szakáll (rövid) története, avagy nem új a szakáll mánia!

Szakállas férfi ollóval

Ha valaki rendszeresen azt mondja, hogy csak a trend miatt viseled, mutasd meg neki ezt a cikket!

Most kicsit visszatekerjük az időt mondjuk úgy 200 évvel és átnézzük azt az időszakot, amelynek a szakáll divatja és szemlélete megágyazott az elmúlt 8-10 év szakáll divatjának.

A szakáll, mint másodlagos (szaporodáshoz nem szükséges) nemi jelleg mindig is része volt az emberi kultúrának sokszor módosított (formára vágott, bodorított esetleg aranyból készült) vagy szimbolikus formában hirdette a vélt vagy valós férfiúi erényeket. (tudás, erő, bölcsesség, hatalom…).

A modern kori Európában a 17-18 sz. fordulóján egy éles váltással az arcszőrzet szinte teljesen kiment a divatból. Ettől kezdve a szőrös arc a durva, bárdolatlan, alacsony rendű emberek szinonimájává vált. Ebben az időszakban egy igazi úriember feltétlenül simára borotvált arccal jelenhetett csak meg.

Erre jó példa III. György Az egyesült királyság uralkodója (1760-1820)

Ez az időszak majd 150 éven keresztül tartott, olyannyira, hogy még az 1830 években is tartotta magát az az elv, hogy a minden napi borotválkozással járó kellemetlenség (korábban kelés esetleges sérülés) mind hozzájárul ahhoz, hogy az adott férfi erkölcsös jó alattvalóvá váljon.

Ezzel párhuzamosan a század elejétől kezdett kialakulni a pofaszakáll divatja, ami nagyon gyorsan nagy népszerűségre tett szert majd minden társadalmi csoportban. Oly annyira, hogy egy idő után ál pofaszakállakat kezdtek árulni azoknak, akiknek még nem volt idejük alkalmazkodni az új divathoz.

Természetesen fontos megemlíteni, hogy ebben a divatirányzatban is a sima áll és a bajusz hiánya elengedhetetlen volt.

Ezután következett be az igazi fordulat. Az 1840-es évektől kezdve újra divatba jött az arcszőrzet viselése: először a bajusz.

Amit az ez időben sikeres katonai hódítások jelképévé vált, a kor férfi ideáljának számító lovasság körében volt elterjedt viselet.

A bajuszviselet hamar utat talált a civil lakosság irányába. Ez olyan jól sikerült, hogy alig tíz évvel később már a hosszú tömött szakáll volt az igazi úriemberek ismérve.

De miért ekkortól vált ismét elfogadottá a szakáll?

Az okokat a kor egyetlen szuperhatalmánál Nagy-Britanniában érdemes megkeresni.

Nagy volt a félelem, hogy a napóleoni háborúk befejezése óta (1815.) tartó európai béke a brit férfiakat alkalmatlanná tette a harcra, és egy estleges újabb francia támadás esetén védtelenné vált volna a szigetország.

A férfiak egyre nagyobb hányada töltötte ideje nagy részét négy fal között (gyárak, irodák)

A kor felfogása szerint viszont a férfiúi test arra teremtetett, hogy zord körülmények között a nehézségekkel nem törődve győzze le a természet vagy az ellenség erőit.

Ennek a felfogásnak viszont gyökeresen ellentmondott az emberek valós élete (zárt helyeken, védve az elemek erejétől)zajlott.

A szakáll tökéletes volt ahhoz, hogy a fent említett elveket vallók szimbólumává váljon.

A szimbólum mellé gyorsan megszülettek azok a nézetek, amik szerint a szakáll viselése elengedhetetlen egy igazi úriember esetében:

„Megszületett az a nézet, hogy esztétikailag kizárólag a szakáll adja meg a férfi arc fajsúlyát és fenségét. A skóciai Dumfries és Galloway Királyi Gyengélkedő orvosa, Dr. Mercer Adams véleménye szerint a szakáll egyenesen „a férfias erő és szépség jelvénye” volt. Az idősebb férfiak esetében ezen túlmenően a bölcsesség és az élettapasztalat jele volt. Ahogy a „The Crayon” („A zsírkréta”) című grafikus művészettel foglalkozó lap hasábjain névtelenül megjelent „A szakáll” című cikk is írta: „Amikor félszáz tél fújta már rá havát és esőjét, mennyire tiszteletre méltó az ősatya?”

(forrás: mult-kor.hu)

Természetesen ezzel párhuzamosan megjelentek az „orvosi indokok” is amelyek támogatták a szakáll viselését.

Ebben az időben kezdett problémává válni a légszennyezés aminek kivédésére egyfajta szűrőként kezdték javasolni a szakáll viselését a munkahelyeken.

De állították, hogy védi a torkot a hidegtől, javítja a látást (erősíti a szem idegeit). Az akkori orvosi vélemény szerint, ha meghúzzák a szakállat, akkor a szem könnyezik. Tehát: a szem és a szakáll kapcsolatban áll egymással. Természetesen ma már tudjuk, hogy nem ez a magyarázat…

Segít megelőzni a fogfájást. A sok beszéddel járó munkát végzők (papok) esetében is ajánlottá vált a szakáll.

„Mások a borotválkozás kényelmetlen és körülményes mivoltát emelték ki a szakáll melletti érvként. Szerintük komoly veszélyt jelentett a férfi számára, ha aláveti magát a borbély zsarnokságának. A „Weekly Mail” című lap egy 1891 decemberében szintén névtelenül megjelent, „A borotválkozásról” című cikkében az áll: „nem létezhet magatehetetlenebb dolog egy borbély kezei alatt lévő férfinál.” Ugyanebben az évben egy a Workman’s Times című laphoz érkezett olvasói levél egy „medikus írótól” származó bizonyítékra mutatott, aki állítólag egy borotvált állat vizsgált mikroszkóp alatt, és megállapította, hogy a nyers marhahúshoz hasonlatos. „Nem!” – tiltakozott az olvasó. „Határozottan nem leszek megborotválva!”

Ma már persze azt is tudjuk, hogy jó borbély nélkül nehéz rendben tartani az arcszőrzetet, és rengeteg jó tanáccsal is szolgálhat, hogy egészségesebb, szebb szakállt és bajuszt növesszünik.

 

(forrás: mult-kor.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük