A legbátrabb katonák szakállat viselnek, avagy az utászok története

A legbátrabb katonák szakállat viselnek, avagy az utászok története

Az emberek a katonasághoz (legalábbis a modern hadseregekhez) nem társítják a szakáll viselését.

Ha valaki azt mondja nekünk, hogy gondoljunk egy katonára, valószínűleg valami ilyesmi jut az eszünkbe:

 

Néhány kivételtől eltekintve ez nagyjából igaz is. Ma erről a néhány kivételről olvashattok.

Az 1700-as évek közepétől kezdve minden brit gyalogszázadban szolgál egy utász őrmester. Ő az, aki menetelés idején legelöl halad, és súlyos szekercével tisztítja meg az utat a társai előtt. Hagyományosan bőrkötényt visel, amely megvédi az egyenruháját a kemény munka közben.  Az út szabaddá tétele mellett sok egyéb feladatuk is volt ezeknek a katonáknak.

Például a lesántult, sérült lovakat nekik kellett leölni, illetve az állat egyik lábát levágni, amivel a ló tulajdonosa új hátast igényelhetett magának.

A hagyomány szerint ezek a katonák voltak századuk legerősebb, legkitartóbb tagjai.

A fent említett szekercén felül még számos egyéb szerszámot és fegyvert kellett magukkal vinni (ásó, lapát csákány). Ők voltak a század kovácsai is. Emiatt vált kötelezővé a szakáll viselése, hogy megvédje a katona arcát a hőtől és a felcsapó szikráktól.

A   hagyományos bőrkötény és a vállon hordott fejsze manapság már csak felvonulásokon része az egyenruhának. De a szakáll büszke viselése és ápolása a mai napig fontos része ezen katonák életének.

A szakállas utászőrmester a brit birodalom országain kívül is komoly hagyománnyá vált.

A francia utászok

A XVIII. században a francia hadseregben a gránátos alakulatok kisebb különítményeiként szolgáltak utászkatonák, akik baltával és egyéb szerszámokkal indultak harcba. Egy rendelet szerint minden gránátos századhoz 10 fejszével felszerelt utász tartozott.

Az ellenséges megerősített pozíciók rombolása volt az elsődleges feladatuk a csatában, megtisztítva a terepet a gyalogsági roham előtt. A csatatéren kívül épületek javítása, esetleg építése, erdőirtás és egyéb hasonló jellegű munkát végeztek. Az utász egységeket 1818-ban feloszlatták, majd 1822-ben ismét felállították.

A Francia Idegenlégió megalakulása után 1831-ben átvette az utász különítmények alkalmazását. Algéria nehéz körülményei között látták el feladataikat. A francia haderő többi utász alakulata a Harmadik Köztársaság időszaka alatt feloszlatásra került, csak a légiós utászok őrzik még az elődök hagyományait.

A hagyományok látványos elemei a marhabőr-kötény (tablier de buffle), a fejsze és a szakáll.

Manapság számos európai hadsereg engedélyez valamilyen arcszőrzetet.  De csupán ezek azok az alakulatok, ahol ez nem lehetőség, hanem elvárás.